Tanulmány: itt
Szerző
Tánczos Vilmos
Cím
A csíki székelyek a csángókról: kultúrökológiai megközelítés egy Úz-völgyi asszony élettörténetei alapján
Hivatkozás
A Magyarságkutató Intézet évkönyve, 2020. 515–536.
DOI: https://www.doi.org/10.53644/MKIE.2020.515
Absztrakt
A 18. században a Székelyföldről a Keleti-Kárpátok völgyeibe telepedett, a székelyek által pejoratívan „csángónak” nevezett lakosság egy ökológiai közösségben élt a székelységgel, de gazdasági szempontból nekik alárendelt helyzetben volt. Ennek eszmei igazolására a székelység körében létrejött egy előítéletes csángó mitológia, amely az egymástól eltérő kulturális fejlődés bizonyos, sajátosan „csángósnak” minősülő kulturális megnyilvánulásaira (nyelv, folklór, jogszokások, anyagi kultúra stb.) alapozott.
Az előítéletes gondolkodásnak ez a rendszere egy prenacionális identitásszerkezethez köthető, amely a székelység körében a modern magyar polgári nemzettudat létrejöttével nem szűnt meg teljesen, hanem ma is ezzel egybefonódva, szinkretikusan működik. Mindig egy adott élethelyzettől függ, hogy a székely-csángó viszonyban a régi prenacionális vagy a modern nemzeti identitásszerkezet aktivizálódik-e, vagy pedig egy közösségi ideológiáktól mentes gyakorlati kapcsolat jön létre a két közösség között.
Kulcsszavak
etnikai identitás, prenacionális és nemzeti identitás, ökológiai közösség, előítéletek, székelyek, gyimesi és moldvai csángók